Éljen, nincs kihívója Schmitt Pálak a MOB elnöki székéért! Így Scmitt sikertörténete a magyar sport élén még nem zárult le. Tekintsük át az eddigieket:

2002, országgyűlési választási kampány: ekkor vetődött fel a Fideszben, hogy a budapesti olimpia eszméjét dobják be a közéletbe, ezzel magukhoz láncolnának néhány féleszű álmodozót, aki szerint ilyesmi nem fordulna világméretű botrányba. Egy metrót nem tudunk megépíteni, nemhogy olimpiát. Annyi az esélyünk olimpiára az elkövetkezendő évtizedekben, mint a Kongói Népi Demokratikus Köztársaságnak egy részecskegyorsító felépítésére a jövő héten. Mégis: azóta is fel-felbukkan ez a szánalomra sem méltó idea (lásd: Budapesti Olimpiai Mozgalom), és van aki még hisz benne. Bár a szép emlékű Horvát-Magyar EB-pályázat óta úgy sejtem, már nem sokan.

2004, Athén: Doppingbotrány. Ami a legdurvább, nemcsak hogy Scmitt (a felelősség elsősorban nem őt terheli), de még az akkori sportminiszter is maradhatott, ahelyett, hogy Medgyessy Péter könnyeivel küszködve elfogadta volna a lemondását. Mi az, hogy! (nagyon is!) - Nemcsak hogy maradhatott, nézzük meg, hol ül most.

2008, Peking: A korábbiakhoz képest csalódást keltő magyar szereplés. Ez nyilván több okra is visszavezethető (élesebb verseny az összes sportágban, rossz finanszírozás, Michael Phelps) de a közvélemény, azaz a tévéjük előtt fekve zabáló elhízott proletárok mégis személyes tragédiaként élték meg.

Egy hozzá nem értő szemével tehát nem tűnik túl sikeresnek a Schmitt-éra. Gyanítom, egy hozzáértőével sem. És ez most folytatódik. Senki nem érzi úgy, hogy jobban is tudná ezt csinálni?

Mellesleg felfedeztem, hogy ez a "MOB" beszélő név. Angolul. Nagyon találó